Az angoltanításról
A kommunikáció fejlesztése:
A leggyakoribb probléma, hogy hiába tanulunk egy adott nyelvet, ha „helyzetbe” kerülünk, vagy nem jut az ember eszébe az adott szó és kifejezés, vagy pedig megijedünk, és inkább elmenekülünk, akár egy turista elől is, nemhogy prezentációt tartsunk angolul, magyarul, leblokkolunk. Ez gyakran előfordul, akik tantárgyként tanulták az angolt, akár a fizikát, viszont fontos tudni, hogy egy nyelv nem egy feladat, amit meg kell oldani (és klasszikus módon nem is lehet megoldani), hanem az különböző szituációkban adaptívan használni. Segít a tanulás folyamatában, ha olyan kifejezéseket tanulunk amelyek szakmai életünkhöz, szituációkhoz köthetünk vagy személyiségünkhöz közel állnak, amit anyanyelvünkben is használnánk, és tudjuk mihez csatolni. Végül pedig, nem lehet a beszédet anélkül tanulni, hogy ne beszélnénk. A leggyakoribb félelem, hogy hibásan mondunk valamit, természetes, de a hibák is hozzátartoznak nemcsak a nyelv, hanem bármilyen készség tanulásához, tehát, merjünk beszélni, akár hibásan is :)
Az angolórák során igyekszem a 4 alapkészséget megmozgatni (beszéd, beszédértés, nyelvtan, íráskeszség), hangsúlyt helyezek elsősorban a kommunikációra, hiszen a nyelv arra való hogy kifejezzük arra való, hogy kifejezzük gondolatainkat és véleményünket, akár szakmai akár mindennapi életünkről van szó.
Beszédértés (Listening)
A másik gyakori probléma, hogy nem értjük, részben az angol különböző dialektusai miatt, részben szókincshiány miatt, vagy beszédtempó miatt, hogy mit mondanak nekünk, vagy egy bizonyos pontig tudjuk követni az elhangzottakat, de ha nem értünk egy szót, a többi szöveget emiatt nem tudjuk lekövetni. Nyilván fontos, hogy szintnek megfelelő szövegeken gyakoroljunk, és folyamatosan növeljük a terhelést, valamint tematikusan bővítsük szókincsünket. A való életben vissza lehet kérdezni, hogy lassabban, egyszerűbben, tagoltabban beszéljenek hozzánk, hiszen magyarul is előfordulhat, hogy valaki hadar, és nem értjök amit mond, egy angol anyanyelvűnek is jelezhető ez. A legfontosabb, hogy ne várjuk el önmagunktól, hogy minden egyes szót tudjunk, a nyelv egy „neverending story”, próbáljuk az üzenet össztartalmát körülbelül megérteni, azután nyugodtan visszakérdezhetünk, és specifikálhatjuk, mit nem értünk.
Nyelvtan:
Az örök mumus, miért is fontos, vagy fontos – e egyáltalán hogy Present Perfect vagy Simple Past? A nyelvtan mindösssze annyira fontos, hogy a kommunikációt elősegítse és az üzenet átadását ne hátráltassa (van, volt vagy lesz lakásom, állásom, sikerem, stb – nem mindegy múltban vagy jelenben beszélünk) illetve az egyéni igényesség, hogy szebbé tegyük beszédünket, és kapacitásunk erre az adott helyzetben van-e. Amit tudok és kívánok nyújtani, az a nyelvtan átláthatósága, célja és szerepe a kommunikáció során.
Íráskészség:
Levelek, riportok, chatek, különböző formában használjuk az nyelvet írásban. Sokak gondot jelent a saját gondolataik megfogalmazása, vagy belekezdeni egy esszé írásba (hogyan kezdjem el?) Hasznos ilyenkor begyakorolt frázisokat felhasználni, mind levél bekezdésénél, mind a befejezésnél. A nyelvtan ilyenkor átlátható, hiszen van időnk rá, hogy átgondoljunk, ahogyan a szókincsen is, törekedjünk inkább arra, hogy amit írunk, szinkronban e a szándékunkkal, avagy pontosan azt írjuk e amit írni szeretnénk. Erre segítség szinoníma szótárak, egynyelvű szótárak használata.